Bebeszélő
Beszédtechnika

Amikor csak tehetem, kimegyek a természetbe. A hétvégi sétám közben eszembe jutott, hogy mennyien keresnek meg azzal a problémával, hogy nem tudnak elég határozottan, kedvesen, együttérzően, magabiztosan, hangosan, színesen, élvezetesen, természetesen “jól” beszélni. Ahhoz, hogy hatékonyan és hitelesen tudjunk megnyilvánulni, amire biztosan szükségünk lesz az két dolog: beszédtechnika és önismeret. A beszédtechnika az én módszerem szerint egy kalandos önismereti út. Akár a legegyszerűbb légzőgyakorlatok is sok mindent megmutathatnak önmagunk számára. Pl. mennyi türelmem van annak érdekében gyakorolni, hogy jó helyre vegyem a levegőt, ami hatással lesz a későbbiekben az előadásomra. Vagy egy artikulációs feladatnál mennyire zavar, hogy fura arckifejezéseket kell vágnom. Ráncos leszek a feladattól? Mennyire zavarja a hiúságomat, nőies megjelenésemet, ha átmozgatom az arcizmaimat? A beszédtechnika gyakorlatok sokszor kihívást jelentenek. Egy légvételre elmondani egy verset, tagolni, hangsúlyozni, és a már jól ismert retorikai elemekkel gazdagítani és színesíteni a prezentációmat. Ezzel párhuzamosan felfedezzük, ki is vagyok én? Nekem mi áll jól, hogyan nézek ki, amikor állva tartok előadást, hogyan, amikor ülök? Mik a rossz beidegződéseim, pótcselekvéseim. Mennyire merem használni a gesztikulációmat? Hogyan tudnám jól érezni magam előadás közben, milyen mozdulatok állnak jól, mi az én esszenciám? Miben vagyok igazán jó? Hogyan válhatok hiteles előadóvá? Mik azok a szokásaim, amin nem szeretnék változtatni, amik egyedivé tesznek? Fel merem ezeket vállalni? Hogyan legyen a beszédem természetes, ugyan akkor munkahelyi környezetben professzionális? Gyakorlok és kitartok a kurzus végéig? Ahhoz, hogy ezeket kiderítsük, egyrészt kellenek a jól bevált beszédtechnikai gyakorlatok, másrészt azok a színházi, retorikai, önismeret fejlesztő, szituációs -és kommunikációs feladatok, amik hétről hétre segítenek mélyebben megismerni önmagunkat.

Kb. 15 éve kialakítottam a saját beszédtechnikai módszeremet, ami a holisztikus szemléletmódon nyugszik. Ez az én oktatási módszeremben azt jelenti, hogy, hogy nem csupán az adott beszédtechnikai problémával, kommunikációs defekttel foglalkozom, hanem az egész emberrel. A halk beszéd, az izgulás, bizonyos dadogási típusok sőt a hadarás mögött is sokszor olyan lelki eredetű problémák állnak, amik nem elhanyagolhatóak. Ezeknek a problémáknak feltárásához sok esetben elegendő a szomatodráma módszere vagy a coaching és egyéb fejlesztő gyakorlatok. Akadnak azonban olyan esetek, ami túllép az én kompetenciáimon és pszichológus szakember kolléga bevonása szükségeltetik.

A beszédtechnikával nem elfedni kell a bennünk lévő gátakat. A beszédtechnika egy kiváló eszköz arra, hogy beszédszerveinket megtanuljuk helyesen használni. A nagyobb önismeret révén pedig kideríthetjük félelmeink, gátlásaink okát. A rendszeres gyakorlás nem csak beszédünkre lesz pozitív hatással, hanem bátrabban és magabiztosabban fogunk megnyilvánulni azokban a helyzetekben, amiktől eddig tartottunk, vagy bele sem mertünk vágni.

Erre legnagyobb bizonyíték növendékeim beszámolója az ajánlások menüpontban. 🙂

A fogszabályozást gyakran ki kell egészítse a nyelvlökéses nyelés terápiája. Ezekben az esetekben meg kell erősíteni az arcizmokat a nyelv izomzatát. A megfelelő nyeléstechnika és beszédtechnika elsajátítása teszi lehetővé, hogy a fogszabályozás igazán eredményes legyen.

A szabályos nyelés:

• láthatatlan
• az arcizmok nem mozdulnak
• az ajakizmok nem mozdulnak
• nyelés közben a nyelv a szájpadláson fekszik, a nyelv minimálisan hátrafelé mozdul

A nyelvlökéses nyelés:

• a két fogsor nem záródik
• a nyelv a fogakhoz támaszkodik
• gyakran a nyelv a két fogsor, illetve ajkak között kicsúszik, előre-hátra mozog
• az arc, ajak és nyakizmok megfeszülnek

Amennyiben a fogszakorvos logopédiai illetve beszédterápiára küldi a pácienst, mindenképpen érdemes élni a terápia lehetőségével. Ha nem sajátítja el a gyermek/felnőtt a helyes nyelést, a fogszabályozás sikertelenné válhat. Ez nem csak a kezelés alatti időtartamra igaz. A fogszabályozó készülék levétele után a helytelen izommunka következtében a nyelv a fogazatot fokozatosan előre fogja tolni, így a fogsor rövid időn belül vissza fog az eredeti állapotába rendeződni.A rögzített készülék levétele után, ha a retenciós készüléket nem viseljük a fogszakorvos által meghatározott időintervallumig a  fogazat akkor is visszarendeződhet, ha nem áll nyelvlökéses nyelés a háttérben.

Mielőtt belevágnák a fogszabályozásba, kérjük ki fogorvosunk véleményét és amennyiben szükséges, vegyünk részt a nyelvlökéses nyelés terápián, illetve a beszédtechnikai fejlesztésen. Megéri, hiszen egy fogszabályzás nem kis anyagi befektetés.

A legtöbb ember tart valamitől. Én is. 🙂 Életünk során számtalanszor kerülhetünk olyan helyzetbe, ami félelmet, vált ki belőlünk. Lehet, hogy összességében jó képünk van önmagunkról, mégis, pl. egy pozíció váltás vagy közelgő prezentációs előadás előtt összeszorul a gyomrunk. Ha már megtapasztaltuk, milyen érzés lefagyni egy előadás előtt, vagy gyengén teljesíteni egy állásinterjún, akkor tudjuk, hogy a félelem bénító hatással bír. Nem tudunk megszólalni,  gondolkodni, csak állunk, kimegy kezünkből-lábunkból a vér stb. Jó esetben valahogyan túlesünk az adott szituáción. Ekkor határozzuk el, hogy felkeresünk egy beszédtanárt, coachot, aki segít nekünk a félelmünket leküzdeni.

A beszédtechnika kiváló eszköz arra, hogy a hangunkat megerősítsük, és a gyakorlatoknak köszönhetően, automatizáljuk azokat a jó mechanizmusokat, amik hozzásegítenek a sikeres megnyilvánuláshoz. Megfelelő helyről fogunk lélegezni, ami nyugtató hatással is bír, erőteljesebb lesz a hangunk, jó helyről fogunk beszélni, plasztikusan fogunk artikulálni, szókincsünk is növekedhet. Beszédünknek azonban van egy lelki aspektusa is. Bár a beszédtechnikai feladatok, a rendszeres gyakorlás és az azzal járó sikerélmények növelik a sikerélményünket és kommunikációs teljesítményünket, mégsem elhanyagolható, mi zajlik a lelkünkben. Mi az, amitől félünk, ami megbénít, lecsökkenti a teljesítményünket.

Sokan azt gondoljuk, hogy a másik ember biztosan nem izgul. Ha ekörül forgunk, hogy a másik milyen, ő mennyire nyugodt, mennyire jó és hozzá mérten mi mennyire izgulunk, ügyetlenek leszünk, csak ártunk magunknak. 23 éve tanítok beszédtechnikát, ebből 20 éve foglalkozom közép-és felső vezetőkkel. Higgyétek el, rengetegen izgulnak a legmagasabb pozíciókban is, 10-20 évnyi tapasztalattal a hátuk mögött. Nem láthatunk bele a másik fejében. Van, aki mosollyal kompenzál, van aki hangerővel, mások delegálják a feladataikat a beosztottjaik számára. Nem tudhatjuk, mit érez a másik. Éppen ezért, érdemes magunkra fókuszálni, mert mindig lesz nálunk tapasztaltabb, fiatalabb stb. A mi feladatunk az, hogy kiderítsük félelmünk okát és megtanuljuk kezelni illetve lecsökkenteni az izgulást és az azzal járó szomatikus tüneteket. (szívdobogás, alhasi görcsök, tenyér izzadása, remegő hang, szapora légvétel) stb.

Ha felismertük, hogy szükségünk van egy trénerre, coachra, akkor már jó úton járunk. 🙂

Ahhoz, hogy feltárjuk félelmeinknek, hiedelmeinknek okát, kiváló eszköz a beszéd coaching.

Hogy nálam miként zajlik a beszéd coaching folyamata, a jövő heti bejegyzésemben olvashatjátok el.

Az elmúlt években egyre több szülő keresett meg azzal a problémával, hogy a 14-20 év közötti gyermeke nem tudja rendesen kifejezni magát.  A félreértés elkerülése végett, ezek a fiatalok a legtöbb esetben kifejezetten jó tanulók. Egy facebook bejegyzésemben vetettem fel ezzel kapcsolatban a kérdést a minap. Most leírom nektek, mi az én szakmai tapasztalatom ezzel a témával kapcsolatban.

Nézzük meg, mi az a 3 legfőbb probléma, ami a hozzám forduló fiatalok kommunikációs elakadása mögött áll.

1. Otthoni beszélgetések, minőségi, együtt töltött idő hiánya
2. Korlátlan számítógép illetve telefonhasználat
3. Kortársakkal való élő találkozások hiánya

Ide sorolhatnám az olvasás hiányát is, de ez már csak hab a tortán.

Számtalan pszichológusok által írt cikket olvashatunk arról, mennyire fontos lenne a minőségi együtt töltött idő. Hagyjuk, hogy a hétköznapok mókuskereke beszippantson minket. A délutánok, esték eltelnek a különórákkal, majd este hazaérve, már a közös étkezéshez sincs erőnk. Hétvégén mindenki a saját szobájában éli a maga világát, elmaradnak a családi beszélgetések, a sztorizások, az őszinte érdeklődés a másik iránt. Gyakran érezhetjük azt, hogy nem is ismerjük a saját gyerekünket. Egészen elképesztő, hogy sok fiatal nem tud beszélgetni a szüleivel, mondván, nincs rá idő. Nincsenek közös étkezések, minimális a családi programok száma. A kortársakkal, gyakran nem tudják megbeszélni gondjaikat. De, nem is feltétlenül kell, hiszen nem az iskolás korú barátoké ez a feladat, hanem a miénk, szülőké.

Mi a megoldás? Egészen egyszerű a válasz erre a kérdésre. Szánjunk időt a gyermekeinkre. Az alapvető kommunikációs képességek hiánya a gyökerekben rejtőzik. Nekünk, szülőknek kell példát statuálnunk gyermekeink számára. Kiváló alkalom erre a közös étkezés, egy 20 perces séta, hétvégi kirándulás. Minden ilyen alkalom, beszélgetés, meghálálja magát, ebben biztos vagyok. Látom, tapasztalom a beszédterápia során, mik azok a momentumok, amik hiányoznak ezeknek a fiataloknak az életéből. Rá lehetne húzni a covid-ra ezt a problémát, mint, ahogyan a második pontot is, de sajnos az igazság az, hogy ez a probléma már legalább 5-6 éve tapasztalható a praxisomban. Egyedülálló anyukaként, két gyereket nevelve, tudom, hogy sokszor milyen nehéz, mennyi energiát igényel, hogy 100%-ig a gyerekekre tudjunk fókuszálni. Minden ilyen alkalom és pillanat, meghálálja magát, higgyétek el. Én például tudatosan törekszem a közös étkezésekre, szépen megterített asztalnál, a sétákra, esti beszélgetésekre, pedig meglehetősen nagy a korkülönbség a gyermekeim között. Sokszor nem egyszerű, de ennek ellenére azt mondom, nagyon megéri.

Itt át is térek a 2. pontra, ami nem más, mint a korlátlan kütyühasználat. Most biztosan sok szülő felszisszen és azt mondja, hogy de hát ezek a gyerekek már ebbe nőnek bele. Alap, hogy a számítógépet kezeljék, és az okostelefon használata a mindennapok része. Ez valóban így van, nem is szeretnék ezzel vitatkozni. No, de tegye mindenki a szívére a kezét, és nézze meg, felnőttként mennyi időt tölt a kütyüje társaságában? Ehhez mérten, mennyit piszkálja a saját gyermekét azzal, hogy miért tölt annyi időt a gép vagy a telefon előtt? Hányan mondják azt, hogy, ez a gyerek reggeltől estig a szobájában van, ki sem lehet robbantani onnan, mert egész nap csak gépezik, telefonozik? Nézzük meg, ha adj’ Isten elmegyünk együtt ebédelni, kirándulni, tudjuk ignorálni a telefonunkat? Képesek vagyunk 2-3 órát úgy eltölteni, hogy ne nyúlnánk a telefonunkhoz? Vagy ha hozzánk beszél a másik, a szemébe nézünk és abba hagyjuk a telefonunk nyomogatását? Ha igen, akkor abszolút hitetelesek lehetünk a gyerek előtt, ha nem, akkor hogyan várjuk, hogy ő ne a képernyőt nézze egész nap? Ezek a fiatalok a rövidítések és emoji-k világában töltik a nap nagy részét. Chaten kommunikálnak órákon át, és rövid idő alatt, a még kisiskolás korban működő alap kommunikációs képességük rohamosan visszafejlődik, illetve stagnálni fog egy szinten. A 14-20 év közötti fiatalok nagy többsége nem tudja megfelelően kifejezni a gondolatait szóban. Lehet mondani, hogy ennek az az oka, hogy az iskolában kevés a szóbeli számonkérés. Ezt nem is cáfolom. Ezzel egyetemben a legnagyobb probléma az, hogy nincs korlátozva a gyerekek gép/telefon előtt töltött ideje. Hangsúlyozom, ezek tisztán a szakmai tapasztalataim az elmúlt évekből. Egy 18 éves növendékem, mondta az alábbiakat nekem a terápiánk során.

Idézem: ” Én speciel nagyon örülnék annak, ha a szüleim korlátoznák, mennyit gépezek, mert így ha hazaesek az iskolából, azonnal a gép elé ülök. Késő este állok neki a tanulásnak, ezért állandóan fáradt vagyok. Alig beszélgetünk itthon, még enni sem étkezünk közösen. Pedig tök jó fejek a szüleim, de mégis…Amiket felteszel kérdéseket nekem, Kata, azokat a szüleim sosem teszik fel, pedig olyan jó lenne.”

Azóta több fiatallal tudtam csoportos és egyéni képzés keretein belül is foglalkozni és hasonló kijelentéseket tettek. Ergo a gyerekekben meg van az igény arra, hogy szabályozva legyenek e tekintetben (is), illetve, hogy a szüleik érdeklődjenek irántuk.Bármilyen furcsa, de biztonságot ad nekik. Nem vagyok pszichológus, de aki nem hiszi, olvasson utána a témának. Számos cikk jelent meg már arról, mennyire fontosak a keretek. Ne a végletekben gondolkodjunk. Mindent szabad vagy semmit sem. Kell és biztonságot ad a gyereknek, ha vannak szabályok és határok, amiket be kell tartaniuk.

Itt át is térek az utolsó pontra és jegyeznék meg egy személyes példát. A 15 éves gyermekem napi telefonhasználatának időkorlátja hétköznap 2,5 óra, hétvégén 3.  Együtt állítottuk be az időkorlátot.  Nem mondom, hogy repesett az örömtől, ugyan akkor azt látom, hogy sok kortársával ellentétben, vannak élő baráti kapcsolatai. Egymásnál alszanak a barátnőivel, gyakrabban beszélnek videóhívásban, mint chatelnének és még gyakrabban járnak át egymáshoz. Egészséges, 15 éves fiatalok, akik szabadon sutyoroghatnak a szobában, zenét hallgatnak és közben nagyokat kacagnak, akik kimennek együtt sétálni, leckét írni, beülnek egy teázóba és megbeszélik az élet nagy dolgait stb.

Munkám során gyakran kell az alapoktól kezdeni. Egészen az alapoktól, például onnan, hogy köszönök a kaputelefonba, ha felcsöngettem és elmondom, ki vagyok. Beszédórán nem telefonozom, nem rágózom. A következő lépcsőfok, hogy megpróbálom megfogalmazni, hogy érzem magam, milyen volt az elmúlt hetem. Ez után kifejezem, mik az igényeim, mi esne jól és mi nem. Ha hasonlattal szeretnék élni, ezek a ház alapjai. Erre tudunk építkezni az alap beszédtechnikai elemekkel. Gyakran hallom azt a mondatot, hogy minek nyissam ki a számat, ha 1. úgysem kell megszólalnom, 2. senkit nem érdekel a véleményem? Újra kell tanulni a hangos olvasást, egy rövid történet tartalmának összefoglalását saját szavainkkal, majd erről véleményt alkotni és felvállalni, hogy ezek az én saját gondolataim. A gondolataim értékesek és nem kell, hogy mindenki egyet értsen velük. Bátran vállalhatom azokat. Majd erre építve bővíthetjük a szókincset, fokozhatjuk a memória kapacitását. Ha valaki nem szeret olvasni, akkor is fel lehet kelteni az érdeklődését olyan témákkal, amik érdeklik. Most pl. van egy növendékem, akit csak a programozás érdekel. Olyan kiselőadás témákat adok számára, ami passzol leendő munkájához. ( Híres informatikusok, programozók, újabb találmányok stb.)

Összegezve a tapasztalataimat és gondolataimat:

Szánjunk időt a közös beszélgetésekre, érdeklődjünk és hagyjuk a gyermekeinket mesélni magukról, az élményeikről, akkor is, ha olyan témáról beszélnek, ami bennünket nem igazán érint meg. A lényeg az, hogy érezzék, figyelünk rájuk, mert fontosak számunkra.

Ameddig lehet, szabályozzuk a gép és telefonhasználatot. Ezzel hozzásegítjük őket ahhoz, hogy ne váljanak függővé, ugyan akkor nyissanak kortársaik felé. Motiváljuk és ösztönözzük gyermekeinket a sportra, kulturális programokra és a kortársakkal való élő találkozásokra.

Ezek után az egyéni vagy csoportos beszédfejlesztés sokkal hatékonyabb lesz, ebben biztos vagyok. 🙂

Legyünk mi a példa gyermekeink számára!

Megéri!

-Kata-

Kovács Andrással beszélgettem a beszédtechnika óráinkról.

András Németországban, Münchenben született és nőtt fel. 20 éve él Magyarországon. Szülei magyarok voltak. Három nyelven beszélve nőtt fel. Otthon magyarul, az iskolában németül beszélt, és mivel amerikai környezetben éltek az angolt is aktívan használta.

Gazdálkodási controlling, szervezetfejlesztés, valamint vállalatirányítás területekre szakosodott. Ilyen témájú projekteket vezetett nemzetközi szinten Németországban, Angliában, Skandináviában, Magyarországon és a környező Közép-Keleteurópai országokban.

“Az én hangom, az akusztikai névjegykártyám”. –Mondja András.
Akivel már egyszer személyesen, vagy telefonon beszéltem, annak már nem kell többet bemutatkoznom a hangom miatt megismer. Főleg eleinte gyakran előfordult, hogy először jobbulást kívántak, mert úgy gondolták, hogy megfáztam, mert olyan rekedt a hangom. Eleinte csak megköszöntem. Később már bevallottam, hogy mindig ilyen, nem vagyok megfázva, és ez az én akusztikus névjegykártyám.

Mitől volt ennyire rekedt a hangod? Mesélnél nekem kicsit a múltadról?

30 éves koromban egyre jobban berekedtem, száraz lett a torkom és gyengült a hangerőm. Ezzel a panasszal elmentem egy orr-fül-gégész orvoshoz. Innentől kezdve indult a baj.

Megállapította, hogy a hangszálaimon kis csomók vannak, amiket műtéttel le kell kaparni. Meg is műtötte. Ezután teljesen elment a hangom. Hetekig, hónapokig nem tudtam beszélni. A műtét után nem zártak rendesen a hangszálaim, ezért csak suttogva tudtam hangot adni.

3 hónap után elmentem agy másik szakorvoshoz. Megműtött. Ezután sem javult az állapotom és csak suttogni tudtam.

A munkahelyemen, a cégnél, ahol akkoriban dolgoztam sok női munkatárs volt. Ők nagyon megsajnáltak és cetliket írtam, hogy kommunikálhassak velük. A főnökasszony is nagyon megértő volt.

Még négyszer fordultam más szakorvoshoz, ahol a negyedik azt jósolta nekem, hogy nem fogok tudni többet beszélni…
Ez betett, nagyon rossz orvosi kommunikáció volt és megfogadtam, hogy nem lesz igaza.

Egyik nap a főnökasszony jött hozzám és ajánlott egy magán szakorvost, aki híres volt, nagyon drága és nagyon értett hozzá. Ő végre két beavatkozással kisimította a hangszálaimat, úgy, hogy egy fél év múlva megint tudtam beszélni, bár rekedten, de hangosabban és érthetően.

Már 35 éves voltam, mikor már nem nőttek utána a papillómák, úgy, hogy ebből “kigyógyultam”. De ilyen maradt a hangom, amit mindmáig megtartottam. Rekedt, tompa és hiányzik két felső oktáv a hangszélességből. Ma már több mint dupla olyan idős vagyok, és mára már megbékültem a hangommal.

Miért kerestél beszédtanárt?

Magyarországon megalapítottam az MCS Management & Controlling Vezetési Tanácsadó Kft.-t. A projektek során sok workshopot vezettem, moderáltam, prezentációkat , beszámolókat, előadásokat tartottam. Ekkor merült fel bennem az a gondolat, hogy a magyar beszédemet és a hangomat fejlesszem professzionális segítséggel. Hangerőt, artikulációt, hangszintet és légzést akartam gyakorolni, javítani.

Milyen szempont alapján választottál engem erre a feladatra?

2012-ben az interneten találtam rá a weboldaladra. Tetszett a weboldal megjelenése, szakmai tartalma és persze a rólad készült barátságos fotó is. Felhívtalak és elmentem hozzád. Utána hetente jártam órára. Nagyon megtetszett a képzési stílusod és szívesen vettem részt az órákon. Egyedül a napi otthoni gyakorlatok következetessége okozott némi kívánni valót, mivel nem minden nap sikerült gyakorolnom.
Nagyon professzionálisan kezeled a beszédtechnika oktatását, feltétlenül ajánlom mindenkinek, aki javítani szeretné a beszédét és nagyon köszönöm neked, hogy ebben engem is sikeresen segítettél.

Mi volt az első változás, amit észrevettél a hangodon?

Három év után éreztem úgy, hogy megfelelően javult a hangom, a beszédem és a kommunikációm. Tisztult a hangom rekedtsége, erősödött a hangerőm és lazább, nyitottabb lett az artikulációm. Ezzel még biztosabban álltam ki kis körben prezentálni és nagy közönség elé előadni. Egy csomó gyakorlatot tanultam meg, amit otthon tovább alkalmaztam és még mindig szoktam ezekkel gyakorolni.

Mely feladatok tetszettek a legjobban?

Leginkább az artikulációt fejlesztő nyelvtörő mondatok tetszettek a legjobban. Ami még tetszett, azok a nyelvtörő gyakorlatok. Ezen kívül a kisebb verseket tanultam, bár sem énekelni, sem verseket tanulni nem nagyon szeretek.

Ha otthon gyakoroltam, a szájakrobatikával, a hangképzési gyakorlatokkal kezdtem és újságcikkek hangos olvasásával egészítettem ki. Ezeket hangrögzítőre vettem. Így tudtam követni és éreztem, hogy javult a hangerőm, az artikulációm és a légzésem.

Mennyire tartod fontosnak az önfejlesztést, tanulást, újabb ismeretek megszerzését? Van szerinted felső korhatár ebben?

Azt mondják, hogy a “jó pap is holtig tanul”. Ehhez viszont nem kell papnak lenni.
Mint vezetési tanácsadó nagyon sokat tanultam az ügyfeleimtől, szakmai és módszertani megoldásokat, és még meg is fizették.
Azt mondják, hogy a szerzett tapasztalatok idővel egyre csak szaporodnak, a tudás viszont 5 éven belül elavul, amit ezért állandóan frissíteni kell. A tapasztalatokat nehéz tovább adni, azokat mindenkinek magának kell megszereznie. A tudás szinten tartásáról viszont folyamatosan gondoskodni kell. A tanulás folyamatos fejlődést jelent, aminek nincsen korhatára.

Ha valaki azt állítaná, hogy túl öreg ahhoz, hogy belevágjon a beszédének fejlesztésébe, mit mondanál neki?

Az élet gyakran új követelményekkel, esélyekkel, veszteségekkel jár és ezek megbirkózásához változásokat követel és indukál. Ebből eredően fejlődünk életünk végéig testi, lelki, szociális és tudás szinten, ha ezt akarjuk. Most elkezdtem olaszul tanulni. Ez egy nagyon jó módszer a memóriát és a beszéd edzéséhez, e mellett ennek még gyakorlati előnye is van. Mivel kilenc éven keresztül az iskolában latinul tanultam és akkoriban egy évet olaszul is, ezt is örömmel csinálom. Így gyakorlom a szavak megjegyzését, az artikulációt a mondatok szerkesztését és ezzel együtt a légzést is.

Ebben a korban, 72 évesen, észreveszem, hogy lassabban tanulok és jegyzem meg az olasz szavakat és azt is, hogy nehezebb magyar nyelvről tanulni olaszul, mint például német nyelvről. Teljesen eltérő a magyar mondatok szerkezete, az ragozások és nehéz a magyar szuffixos mondatok konvertálása olasz nyelvre. De majd csak sikerülni fog. Türelemmel, amire most már van is időm.

Az élethosszas tanulás hozzájárul a saját öregkori életünk alakításához, megóvja a szellemi rugalmasságunkat, segít tovább részt venni a társadalmi életen, hozzájárul az egészség megtartásához, és soká „fiatalon tart”. Ki nem akarná ezt?
Ezt kívánom mindenkinek, aki itt tart.