Természetes beszéd
Amikor csak tehetem, kimegyek a természetbe. A hétvégi sétám közben eszembe jutott, hogy mennyien keresnek meg azzal a problémával, hogy nem tudnak elég határozottan, kedvesen, együttérzően, magabiztosan, hangosan, színesen, élvezetesen, természetesen “jól” beszélni. Ahhoz, hogy hatékonyan és hitelesen tudjunk megnyilvánulni, amire biztosan szükségünk lesz az két dolog: beszédtechnika és önismeret. A beszédtechnika az én módszerem szerint egy kalandos önismereti út. Akár a legegyszerűbb légzőgyakorlatok is sok mindent megmutathatnak önmagunk számára. Pl. mennyi türelmem van annak érdekében gyakorolni, hogy jó helyre vegyem a levegőt, ami hatással lesz a későbbiekben az előadásomra. Vagy egy artikulációs feladatnál mennyire zavar, hogy fura arckifejezéseket kell vágnom. Ráncos leszek a feladattól? Mennyire zavarja a hiúságomat, nőies megjelenésemet, ha átmozgatom az arcizmaimat? A beszédtechnika gyakorlatok sokszor kihívást jelentenek. Egy légvételre elmondani egy verset, tagolni, hangsúlyozni, és a már jól ismert retorikai elemekkel gazdagítani és színesíteni a prezentációmat. Ezzel párhuzamosan felfedezzük, ki is vagyok én? Nekem mi áll jól, hogyan nézek ki, amikor állva tartok előadást, hogyan, amikor ülök? Mik a rossz beidegződéseim, pótcselekvéseim. Mennyire merem használni a gesztikulációmat? Hogyan tudnám jól érezni magam előadás közben, milyen mozdulatok állnak jól, mi az én esszenciám? Miben vagyok igazán jó? Hogyan válhatok hiteles előadóvá? Mik azok a szokásaim, amin nem szeretnék változtatni, amik egyedivé tesznek? Fel merem ezeket vállalni? Hogyan legyen a beszédem természetes, ugyan akkor munkahelyi környezetben professzionális? Gyakorlok és kitartok a kurzus végéig? Ahhoz, hogy ezeket kiderítsük, egyrészt kellenek a jól bevált beszédtechnikai gyakorlatok, másrészt azok a színházi, retorikai, önismeret fejlesztő, szituációs -és kommunikációs feladatok, amik hétről hétre segítenek mélyebben megismerni önmagunkat.
Kb. 15 éve kialakítottam a saját beszédtechnikai módszeremet, ami a holisztikus szemléletmódon nyugszik. Ez az én oktatási módszeremben azt jelenti, hogy, hogy nem csupán az adott beszédtechnikai problémával, kommunikációs defekttel foglalkozom, hanem az egész emberrel. A halk beszéd, az izgulás, bizonyos dadogási típusok sőt a hadarás mögött is sokszor olyan lelki eredetű problémák állnak, amik nem elhanyagolhatóak. Ezeknek a problémáknak feltárásához sok esetben elegendő a szomatodráma módszere vagy a coaching és egyéb fejlesztő gyakorlatok. Akadnak azonban olyan esetek, ami túllép az én kompetenciáimon és pszichológus szakember kolléga bevonása szükségeltetik.
A beszédtechnikával nem elfedni kell a bennünk lévő gátakat. A beszédtechnika egy kiváló eszköz arra, hogy beszédszerveinket megtanuljuk helyesen használni. A nagyobb önismeret révén pedig kideríthetjük félelmeink, gátlásaink okát. A rendszeres gyakorlás nem csak beszédünkre lesz pozitív hatással, hanem bátrabban és magabiztosabban fogunk megnyilvánulni azokban a helyzetekben, amiktől eddig tartottunk, vagy bele sem mertünk vágni.
Erre legnagyobb bizonyíték növendékeim beszámolója az ajánlások menüpontban. 🙂
