beszédtechnika bejegyzései:

A félelem megbénít

2022-08-17 5:19

A legtöbb ember tart valamitől. Én is. 🙂 Életünk során számtalanszor kerülhetünk olyan helyzetbe, ami félelmet, vált ki belőlünk. Lehet, hogy összességében jó képünk van önmagunkról, mégis, pl. egy pozíció váltás vagy közelgő prezentációs előadás előtt összeszorul a gyomrunk. Ha már megtapasztaltuk, milyen érzés lefagyni egy előadás előtt, vagy gyengén teljesíteni egy állásinterjún, akkor tudjuk, hogy a félelem bénító hatással bír. Nem tudunk megszólalni,  gondolkodni, csak állunk, kimegy kezünkből-lábunkból a vér stb. Jó esetben valahogyan túlesünk az adott szituáción. Ekkor határozzuk el, hogy felkeresünk egy beszédtanárt, coachot, aki segít nekünk a félelmünket leküzdeni.

A beszédtechnika kiváló eszköz arra, hogy a hangunkat megerősítsük, és a gyakorlatoknak köszönhetően, automatizáljuk azokat a jó mechanizmusokat, amik hozzásegítenek a sikeres megnyilvánuláshoz. Megfelelő helyről fogunk lélegezni, ami nyugtató hatással is bír, erőteljesebb lesz a hangunk, jó helyről fogunk beszélni, plasztikusan fogunk artikulálni, szókincsünk is növekedhet. Beszédünknek azonban van egy lelki aspektusa is. Bár a beszédtechnikai feladatok, a rendszeres gyakorlás és az azzal járó sikerélmények növelik a sikerélményünket és kommunikációs teljesítményünket, mégsem elhanyagolható, mi zajlik a lelkünkben. Mi az, amitől félünk, ami megbénít, lecsökkenti a teljesítményünket.

Sokan azt gondoljuk, hogy a másik ember biztosan nem izgul. Ha ekörül forgunk, hogy a másik milyen, ő mennyire nyugodt, mennyire jó és hozzá mérten mi mennyire izgulunk, ügyetlenek leszünk, csak ártunk magunknak. 23 éve tanítok beszédtechnikát, ebből 20 éve foglalkozom közép-és felső vezetőkkel. Higgyétek el, rengetegen izgulnak a legmagasabb pozíciókban is, 10-20 évnyi tapasztalattal a hátuk mögött. Nem láthatunk bele a másik fejében. Van, aki mosollyal kompenzál, van aki hangerővel, mások delegálják a feladataikat a beosztottjaik számára. Nem tudhatjuk, mit érez a másik. Éppen ezért, érdemes magunkra fókuszálni, mert mindig lesz nálunk tapasztaltabb, fiatalabb stb. A mi feladatunk az, hogy kiderítsük félelmünk okát és megtanuljuk kezelni illetve lecsökkenteni az izgulást és az azzal járó szomatikus tüneteket. (szívdobogás, alhasi görcsök, tenyér izzadása, remegő hang, szapora légvétel) stb.

Ha felismertük, hogy szükségünk van egy trénerre, coachra, akkor már jó úton járunk. 🙂

Ahhoz, hogy feltárjuk félelmeinknek, hiedelmeinknek okát, kiváló eszköz a beszéd coaching.

Hogy nálam miként zajlik a beszéd coaching folyamata, a jövő heti bejegyzésemben olvashatjátok el.

 

 

 

Megfélemlítés, bántalmazás, zaklatás. Fogalom. stock fotó

Segítség, nem tudja kifejezni magát a gyermekem!

2022-03-26 7:16

Az elmúlt években egyre több szülő keresett meg azzal a problémával, hogy a 14-20 év közötti gyermeke nem tudja rendesen kifejezni magát.  A félreértés elkerülése végett, ezek a fiatalok a legtöbb esetben kifejezetten jó tanulók. Egy facebook bejegyzésemben vetettem fel ezzel kapcsolatban a kérdést a minap. Most leírom nektek, mi az én szakmai tapasztalatom ezzel a témával kapcsolatban.

Nézzük meg, mi az a 3 legfőbb probléma, ami a hozzám forduló fiatalok kommunikációs elakadása mögött áll.

  1. Otthoni beszélgetések, minőségi, együtt töltött idő hiánya
  2. Korlátlan számítógép illetve telefonhasználat
  3. Kortársakkal való élő találkozások hiánya

Ide sorolhatnám az olvasás hiányát is, de ez már csak hab a tortán.

Számtalan pszichológusok által írt cikket olvashatunk arról, mennyire fontos lenne a minőségi együtt töltött idő. Hagyjuk, hogy a hétköznapok mókuskereke beszippantson minket. A délutánok, esték eltelnek a különórákkal, majd este hazaérve, már a közös étkezéshez sincs erőnk. Hétvégén mindenki a saját szobájában éli a maga világát, elmaradnak a családi beszélgetések, a sztorizások, az őszinte érdeklődés a másik iránt. Gyakran érezhetjük azt, hogy nem is ismerjük a saját gyerekünket. Egészen elképesztő, hogy sok fiatal nem tud beszélgetni a szüleivel, mondván, nincs rá idő. Nincsenek közös étkezések, minimális a családi programok száma. A kortársakkal, gyakran nem tudják megbeszélni gondjaikat. De, nem is feltétlenül kell, hiszen nem az iskolás korú barátoké ez a feladat, hanem a miénk, szülőké.

Mi a megoldás? Egészen egyszerű a válasz erre a kérdésre. Szánjunk időt a gyermekeinkre. Az alapvető kommunikációs képességek hiánya a gyökerekben rejtőzik. Nekünk, szülőknek kell példát statuálnunk gyermekeink számára. Kiváló alkalom erre a közös étkezés, egy 20 perces séta, hétvégi kirándulás. Minden ilyen alkalom, beszélgetés, meghálálja magát, ebben biztos vagyok. Látom, tapasztalom a beszédterápia során, mik azok a momentumok, amik hiányoznak ezeknek a fiataloknak az életéből. Rá lehetne húzni a covid-ra ezt a problémát, mint, ahogyan a második pontot is, de sajnos az igazság az, hogy ez a probléma már legalább 5-6 éve tapasztalható a praxisomban. Egyedülálló anyukaként, két gyereket nevelve, tudom, hogy sokszor milyen nehéz, mennyi energiát igényel, hogy 100%-ig a gyerekekre tudjunk fókuszálni. Minden ilyen alkalom és pillanat, meghálálja magát, higgyétek el. Én például tudatosan törekszem a közös étkezésekre, szépen megterített asztalnál, a sétákra, esti beszélgetésekre, pedig meglehetősen nagy a korkülönbség a gyermekeim között. Sokszor nem egyszerű, de ennek ellenére azt mondom, nagyon megéri.

Itt át is térek a 2. pontra, ami nem más, mint a korlátlan kütyühasználat. Most biztosan sok szülő felszisszen és azt mondja, hogy de hát ezek a gyerekek már ebbe nőnek bele. Alap, hogy a számítógépet kezeljék, és az okostelefon használata a mindennapok része. Ez valóban így van, nem is szeretnék ezzel vitatkozni. No, de tegye mindenki a szívére a kezét, és nézze meg, felnőttként mennyi időt tölt a kütyüje társaságában? Ehhez mérten, mennyit piszkálja a saját gyermekét azzal, hogy miért tölt annyi időt a gép vagy a telefon előtt? Hányan mondják azt, hogy, ez a gyerek reggeltől estig a szobájában van, ki sem lehet robbantani onnan, mert egész nap csak gépezik, telefonozik? Nézzük meg, ha adj’ Isten elmegyünk együtt ebédelni, kirándulni, tudjuk ignorálni a telefonunkat? Képesek vagyunk 2-3 órát úgy eltölteni, hogy ne nyúlnánk a telefonunkhoz? Vagy ha hozzánk beszél a másik, a szemébe nézünk és abba hagyjuk a telefonunk nyomogatását? Ha igen, akkor abszolút hitetelesek lehetünk a gyerek előtt, ha nem, akkor hogyan várjuk, hogy ő ne a képernyőt nézze egész nap? Ezek a fiatalok a rövidítések és emoji-k világában töltik a nap nagy részét. Chaten kommunikálnak órákon át, és rövid idő alatt, a még kisiskolás korban működő alap kommunikációs képességük rohamosan visszafejlődik, illetve stagnálni fog egy szinten. A 14-20 év közötti fiatalok nagy többsége nem tudja megfelelően kifejezni a gondolatait szóban. Lehet mondani, hogy ennek az az oka, hogy az iskolában kevés a szóbeli számonkérés. Ezt nem is cáfolom. Ezzel egyetemben a legnagyobb probléma az, hogy nincs korlátozva a gyerekek gép/telefon előtt töltött ideje. Hangsúlyozom, ezek tisztán a szakmai tapasztalataim az elmúlt évekből. Egy 18 éves növendékem, mondta az alábbiakat nekem a terápiánk során.

Idézem: ” Én speciel nagyon örülnék annak, ha a szüleim korlátoznák, mennyit gépezek, mert így ha hazaesek az iskolából, azonnal a gép elé ülök. Késő este állok neki a tanulásnak, ezért állandóan fáradt vagyok. Alig beszélgetünk itthon, még enni sem étkezünk közösen. Pedig tök jó fejek a szüleim, de mégis…Amiket felteszel kérdéseket nekem, Kata, azokat a szüleim sosem teszik fel, pedig olyan jó lenne.”

Azóta több fiatallal tudtam csoportos és egyéni képzés keretein belül is foglalkozni és hasonló kijelentéseket tettek. Ergo a gyerekekben meg van az igény arra, hogy szabályozva legyenek e tekintetben (is), illetve, hogy a szüleik érdeklődjenek irántuk.Bármilyen furcsa, de biztonságot ad nekik. Nem vagyok pszichológus, de aki nem hiszi, olvasson utána a témának. Számos cikk jelent meg már arról, mennyire fontosak a keretek. Ne a végletekben gondolkodjunk. Mindent szabad vagy semmit sem. Kell és biztonságot ad a gyereknek, ha vannak szabályok és határok, amiket be kell tartaniuk.

Itt át is térek az utolsó pontra és jegyeznék meg egy személyes példát. A 15 éves gyermekem napi telefonhasználatának időkorlátja hétköznap 2,5 óra, hétvégén 3.  Együtt állítottuk be az időkorlátot.  Nem mondom, hogy repesett az örömtől, ugyan akkor azt látom, hogy sok kortársával ellentétben, vannak élő baráti kapcsolatai. Egymásnál alszanak a barátnőivel, gyakrabban beszélnek videóhívásban, mint chatelnének és még gyakrabban járnak át egymáshoz. Egészséges, 15 éves fiatalok, akik szabadon sutyoroghatnak a szobában, zenét hallgatnak és közben nagyokat kacagnak, akik kimennek együtt sétálni, leckét írni, beülnek egy teázóba és megbeszélik az élet nagy dolgait stb.

Munkám során gyakran kell az alapoktól kezdeni. Egészen az alapoktól, például onnan, hogy köszönök a kaputelefonba, ha felcsöngettem és elmondom, ki vagyok. Beszédórán nem telefonozom, nem rágózom. A következő lépcsőfok, hogy megpróbálom megfogalmazni, hogy érzem magam, milyen volt az elmúlt hetem. Ez után kifejezem, mik az igényeim, mi esne jól és mi nem. Ha hasonlattal szeretnék élni, ezek a ház alapjai. Erre tudunk építkezni az alap beszédtechnikai elemekkel. Gyakran hallom azt a mondatot, hogy minek nyissam ki a számat, ha 1. úgysem kell megszólalnom, 2. senkit nem érdekel a véleményem? Újra kell tanulni a hangos olvasást, egy rövid történet tartalmának összefoglalását saját szavainkkal, majd erről véleményt alkotni és felvállalni, hogy ezek az én saját gondolataim. A gondolataim értékesek és nem kell, hogy mindenki egyet értsen velük. Bátran vállalhatom azokat. Majd erre építve bővíthetjük a szókincset, fokozhatjuk a memória kapacitását. Ha valaki nem szeret olvasni, akkor is fel lehet kelteni az érdeklődését olyan témákkal, amik érdeklik. Most pl. van egy növendékem, akit csak a programozás érdekel. Olyan kiselőadás témákat adok számára, ami passzol leendő munkájához. ( Híres informatikusok, programozók, újabb találmányok stb.)

Összegezve a tapasztalataimat és gondolataimat:

Szánjunk időt a közös beszélgetésekre, érdeklődjünk és hagyjuk a gyermekeinket mesélni magukról, az élményeikről, akkor is, ha olyan témáról beszélnek, ami bennünket nem igazán érint meg. A lényeg az, hogy érezzék, figyelünk rájuk, mert fontosak számunkra.

Ameddig lehet, szabályozzuk a gép és telefonhasználatot. Ezzel hozzásegítjük őket ahhoz, hogy ne váljanak függővé, ugyan akkor nyissanak kortársaik felé. Motiváljuk és ösztönözzük gyermekeinket a sportra, kulturális programokra és a kortársakkal való élő találkozásokra.

Ezek után az egyéni vagy csoportos beszédfejlesztés sokkal hatékonyabb lesz, ebben biztos vagyok. 🙂

Legyünk mi a példa gyermekeink számára!

Megéri!

-Kata-

“Az én hangom, az akusztikai névjegykártyám”.

2022-03-16 7:55

Kovács Andrással beszélgettem a beszédtechnika óráinkról.

András Németországban, Münchenben született és nőtt fel. 20 éve él Magyarországon. Szülei magyarok voltak. Három nyelven beszélve nőtt fel. Otthon magyarul, az iskolában németül beszélt, és mivel amerikai környezetben éltek az angolt is aktívan használta.

Gazdálkodási controlling, szervezetfejlesztés, valamint vállalatirányítás területekre szakosodott. Ilyen témájú projekteket vezetett nemzetközi szinten Németországban, Angliában, Skandináviában, Magyarországon és a környező Közép-Keleteurópai országokban.

“Az én hangom, az akusztikai névjegykártyám”. –Mondja András.
Akivel már egyszer személyesen, vagy telefonon beszéltem, annak már nem kell többet bemutatkoznom a hangom miatt megismer. Főleg eleinte gyakran előfordult, hogy először jobbulást kívántak, mert úgy gondolták, hogy megfáztam, mert olyan rekedt a hangom. Eleinte csak megköszöntem. Később már bevallottam, hogy mindig ilyen, nem vagyok megfázva, és ez az én akusztikus névjegykártyám.

Mitől volt ennyire rekedt a hangod? Mesélnél nekem kicsit a múltadról?

30 éves koromban egyre jobban berekedtem, száraz lett a torkom és gyengült a hangerőm. Ezzel a panasszal elmentem egy orr-fül-gégész orvoshoz. Innentől kezdve indult a baj.

Megállapította, hogy a hangszálaimon kis csomók vannak, amiket műtéttel le kell kaparni. Meg is műtötte. Ezután teljesen elment a hangom. Hetekig, hónapokig nem tudtam beszélni. A műtét után nem zártak rendesen a hangszálaim, ezért csak suttogva tudtam hangot adni.

3 hónap után elmentem agy másik szakorvoshoz. Megműtött. Ezután sem javult az állapotom és csak suttogni tudtam.

A munkahelyemen, a cégnél, ahol akkoriban dolgoztam sok női munkatárs volt. Ők nagyon megsajnáltak és cetliket írtam, hogy kommunikálhassak velük. A főnökasszony is nagyon megértő volt.

Még négyszer fordultam más szakorvoshoz, ahol a negyedik azt jósolta nekem, hogy nem fogok tudni többet beszélni…
Ez betett, nagyon rossz orvosi kommunikáció volt és megfogadtam, hogy nem lesz igaza.

Egyik nap a főnökasszony jött hozzám és ajánlott egy magán szakorvost, aki híres volt, nagyon drága és nagyon értett hozzá. Ő végre két beavatkozással kisimította a hangszálaimat, úgy, hogy egy fél év múlva megint tudtam beszélni, bár rekedten, de hangosabban és érthetően.

Már 35 éves voltam, mikor már nem nőttek utána a papillómák, úgy, hogy ebből “kigyógyultam”. De ilyen maradt a hangom, amit mindmáig megtartottam. Rekedt, tompa és hiányzik két felső oktáv a hangszélességből. Ma már több mint dupla olyan idős vagyok, és mára már megbékültem a hangommal.

Miért kerestél beszédtanárt?

Magyarországon megalapítottam az MCS Management & Controlling Vezetési Tanácsadó Kft.-t. A projektek során sok workshopot vezettem, moderáltam, prezentációkat , beszámolókat, előadásokat tartottam. Ekkor merült fel bennem az a gondolat, hogy a magyar beszédemet és a hangomat fejlesszem professzionális segítséggel. Hangerőt, artikulációt, hangszintet és légzést akartam gyakorolni, javítani.

Milyen szempont alapján választottál engem erre a feladatra?

2012-ben az interneten találtam rá a weboldaladra. Tetszett a weboldal megjelenése, szakmai tartalma és persze a rólad készült barátságos fotó is. Felhívtalak és elmentem hozzád. Utána hetente jártam órára. Nagyon megtetszett a képzési stílusod és szívesen vettem részt az órákon. Egyedül a napi otthoni gyakorlatok következetessége okozott némi kívánni valót, mivel nem minden nap sikerült gyakorolnom.
Nagyon professzionálisan kezeled a beszédtechnika oktatását, feltétlenül ajánlom mindenkinek, aki javítani szeretné a beszédét és nagyon köszönöm neked, hogy ebben engem is sikeresen segítettél.

Mi volt az első változás, amit észrevettél a hangodon?

Három év után éreztem úgy, hogy megfelelően javult a hangom, a beszédem és a kommunikációm. Tisztult a hangom rekedtsége, erősödött a hangerőm és lazább, nyitottabb lett az artikulációm. Ezzel még biztosabban álltam ki kis körben prezentálni és nagy közönség elé előadni. Egy csomó gyakorlatot tanultam meg, amit otthon tovább alkalmaztam és még mindig szoktam ezekkel gyakorolni.

Mely feladatok tetszettek a legjobban?

Leginkább az artikulációt fejlesztő nyelvtörő mondatok tetszettek a legjobban. Ami még tetszett, azok a nyelvtörő gyakorlatok. Ezen kívül a kisebb verseket tanultam, bár sem énekelni, sem verseket tanulni nem nagyon szeretek.

Ha otthon gyakoroltam, a szájakrobatikával, a hangképzési gyakorlatokkal kezdtem és újságcikkek hangos olvasásával egészítettem ki. Ezeket hangrögzítőre vettem. Így tudtam követni és éreztem, hogy javult a hangerőm, az artikulációm és a légzésem.

Mennyire tartod fontosnak az önfejlesztést, tanulást, újabb ismeretek megszerzését? Van szerinted felső korhatár ebben?

Azt mondják, hogy a “jó pap is holtig tanul”. Ehhez viszont nem kell papnak lenni.
Mint vezetési tanácsadó nagyon sokat tanultam az ügyfeleimtől, szakmai és módszertani megoldásokat, és még meg is fizették.
Azt mondják, hogy a szerzett tapasztalatok idővel egyre csak szaporodnak, a tudás viszont 5 éven belül elavul, amit ezért állandóan frissíteni kell. A tapasztalatokat nehéz tovább adni, azokat mindenkinek magának kell megszereznie. A tudás szinten tartásáról viszont folyamatosan gondoskodni kell. A tanulás folyamatos fejlődést jelent, aminek nincsen korhatára.

Ha valaki azt állítaná, hogy túl öreg ahhoz, hogy belevágjon a beszédének fejlesztésébe, mit mondanál neki?

Az élet gyakran új követelményekkel, esélyekkel, veszteségekkel jár és ezek megbirkózásához változásokat követel és indukál. Ebből eredően fejlődünk életünk végéig testi, lelki, szociális és tudás szinten, ha ezt akarjuk. Most elkezdtem olaszul tanulni. Ez egy nagyon jó módszer a memóriát és a beszéd edzéséhez, e mellett ennek még gyakorlati előnye is van. Mivel kilenc éven keresztül az iskolában latinul tanultam és akkoriban egy évet olaszul is, ezt is örömmel csinálom. Így gyakorlom a szavak megjegyzését, az artikulációt a mondatok szerkesztését és ezzel együtt a légzést is.

Ebben a korban, 72 évesen, észreveszem, hogy lassabban tanulok és jegyzem meg az olasz szavakat és azt is, hogy nehezebb magyar nyelvről tanulni olaszul, mint például német nyelvről. Teljesen eltérő a magyar mondatok szerkezete, az ragozások és nehéz a magyar szuffixos mondatok konvertálása olasz nyelvre. De majd csak sikerülni fog. Türelemmel, amire most már van is időm.

Az élethosszas tanulás hozzájárul a saját öregkori életünk alakításához, megóvja a szellemi rugalmasságunkat, segít tovább részt venni a társadalmi életen, hozzájárul az egészség megtartásához, és soká „fiatalon tart”. Ki nem akarná ezt?
Ezt kívánom mindenkinek, aki itt tart.

Komplex terápia

2021-02-16 6:23

Egy jó szakember aranyat ér!- szoktuk mondani. Számtalan esetben azonban nem elég pl. a beszédtechnika tanár. Ilyenkor a szakembereknek össze kell dolgozniuk a kívánt eredmény eléréséhez. Így van ez a hozzám fordulók esetében is. Nézzünk pár példát arra, milyen esetekben van szükség a beszédtechnika mellett fogszakorvos, vagy pszichológus szakember munkájára.

  • helytelen nyelés ( nyelvlökéses nyelés ),
  • torlódott, szabálytalan fogsor,
  • diszfónia ( a gége funkciózavara vagy megbetegedése okozza ),
  • hadarás
  • halk beszéd
  • görcsös, zárt szájjal való kommunikáció
  • levegő szabálytalan, gyakori vétele ( kapkodva veszi a levegőt)

Kollégák, akikkel gyakran kiegészítjük egymás munkáját:

Érdemes tudni, hogy aki hozzám fordul állandó vagy rendszeresen visszatérő rekedtséggel, vagy beszéde hosszú évek óta halk, érthetetlen, legkésőbb az első alkaromra kérek fül-orr-gégészeti szakorvosi vizsgálatot. Gyakran olyan szervi elváltozások állhatnak a beszédproblémák mögött, amiket csak úgy szabad rehabilitálni, ha tudjuk annak pontos okát és kizárjuk a műtéti beavatkozás lehetőségét, tehát a szakorvosi vélemény az, hogy az adott problémát lehet beszédtechnikai gyakorlatokkal rehabilitálni illetve habilitálni.

Rekedtség

2020-02-4 7:52

 

 84316943_116258956471450_7915954154814570496_n

Sziasztok!

Több hozzám forduló azzal a problémával keres fel, hogy rövidebb- hosszabb beszéd után elmegy a hangja, lereked.

Ezekben az esetekben gégészeti vizsgálatot szoktam javasolni, amit kérek minden hozzám fordulótól, hogy vegyen komolyan.

A rekedtségnek számos oka lehet.

Pl.:

  •  Diszfónia
  • hangszálcsomó, cysta
  • rossz helyről való beszéd
  • túlerőltetés
  • dehidratáltság
  • asztma / allergia
  • rejtett reflux

Asztma:

Ezen kívül számos olyan probléma állhat a háttérben, amire nem is gondolnák. Én pl. asztmás vagyok. Pár évvel ezelőtt kaptam egy olyan gyógyszert, ami után rendszeresen krákogtam, lerekedtem. Az orvosomat rövid idő elteltével felkerestem, majd amikor elmeséltem, hogy mit tapasztaltam, az volt a válasza, hogy.- Oh, igen, ennek a gyógyszernek ez a mellékhatása!

Aki a hangjával dolgozik minden nap, nem engedheti meg magának ezt a kellemetlen mellékhatást, így új gyógyszert kértem.

A hangom a hangszerem, a munkaeszközöm.

Nemrég volt egy növendékem, akinek az órákon mindig javult a rekedtsége, azonban hiába gyakorolt, a mindennapok során fenn maradt a rekedtség. A gégész sem talált semmi problémát. Én úgy hallottam, mint a néha nehezebben venné a levegőt. Tudtam, hogy vannak macskái és kutyái is. Egy beszélgetésünk alkalmával, amikor említés tettem az asztmámról, ő is elmesélte, hogy asztmás, ráadásul allergiás az állatszőrre. Ezen felül az előírt gyógyszerét sem szedi.  Ennek a véletlen beszélgetésnek köszönhetően a rekedtsége hamarosan megszűnt.

Rejtett reflux:

Egy másik növendékem, aki trénerként dolgozik, szintén rekedtséggel, illetve halk beszéddel keresett fel. 2-3 alkalom után sikerült rábeszélnem egy gégészeti vizsgálatra, melynek során fény derült a rejtett refluxra.  A gyomrából felfelé áramló sav a gégéjét, hangszalagjait  folyamatosan marta, ezért rekedt le.

Figyeljünk oda az apró jelekre és ha rekedtséget tapasztalunk, érdemes friss gégészeti lelettel fordulnunk a beszédtanárunkhoz!

 

Régebbi bejegyzések »