Bebeszélő
Beszédtechnika

Sajnos a legtöbb ember életében jelen vannak bizonyos mérgező mondatok. Ezekkel a sokszor bénító hatással bíró, degradáló mondatokkal gyakran fiatal felnőtt korunkra azonosulunk. Ekkor mondjuk pl., hogy :

-Nem vagyok képes rá.

-Ügyetlen, béna vagyok.

-Nem fog sikerülni.

-Tudom, hogy nem fog menni.

-Nem vagyok elég jó. stb.

A sort folytathatnánk a végtelenségig. Munkám során nem csak az a feladatom, hogy növendékeim beszédtechnikai problémáit korrigáljam, hanem az, hogy a negatív mondatokat átformáljuk, pozitívba fordítsuk. El kell hinnünk, hogy képesek vagyunk kiállni mások elé, érthetően, tisztán, átütően, megnyerően, ugyan akkor hitelesen kommunikálni. Ez a folyamat nem megy egyik pillanatról a másikra. Nagyon fontos az elhatározás, de még annál is fontosabb a kitartás. Ahhoz, hogy a ránk gátló, bénító hatással bíró mondatok helyére megerősítő kifejezések kerüljenek és azokkal azonosuljunk, idő kell ugyan úgy, mint a beszédtechnika gyakorlatokhoz. A napokban néztem meg az Eddie a sas című filmet. https://videa.hu/videok/film-animacio/eddie-a-sas-hd-2015-IJxeUr8ILByA3ohZ Számos, hasonló motivációs filmet láttam már, de olyat, ahol szinte az utolsó pillanatig azt hallja valaki, hogy nem fog sikerülni, hagyd abba , ilyet még nem. A film főszereplője bámulatba ejtően kitartó és elszánt, hogy elérje a célját, hogy megvalósuljon az álma, ami nem más, mint az olimpián való részvétel. Amikor senki nem hisz benne és mindenki azt mondja, fejezze be a síelést, sosem lesz belőle olimpikon, ő akkor sem adja föl. Mindig van lehetőségünk arra, hogy megváltozzon a hozzáállásunk önmagunkhoz, hogy változtassunk az életünkön. Évről évre látom, hogy a kitartó lelki-és beszédtechnikai munka milyen csodákra képes. Ahogy egy stroke után valaki újra folyékonyan beszél, ír, rejtvényt fejt, vagy ahogyan egy gátlásos, önmagát kevésre értékelő ember elkezd hinni magában, ami hatással van a beszédére, a beszéd -és megerősítő gyakorlatok pedig az önbizalmára. Fantasztikus látni, amikor egy érzelmeit kifejezni, szavakba önteni nehezen tudó ember, akinek a pszichoszomatikus tünetei gimnazista kora óta nehezítik meg az mindennapjait, úgy mint a légszomj, rekedtség, pár hónap után megnyílik, beszél az érzéseiről, a rekedtsége kezd tompulni, légzése pedig egyenletessé válik. Ezek a fejlődési folyamatok, változások sokszor fél-egy évet vesznek igénybe, ritkábban 2-3 évet is. Ez az idő elsőre hosszúnak tűnhet, de gondoljuk végig logikusan. 20-30-40 év rossz beidegződését, mechanizmusát nem lehet egyik pillanatról a másikra semmissé tenni. Szokták mondani, hogy a jó munkához idő kell. Ez így is van. A nem megfelelő légzést, hangadást, artikulációt, beszédtempót fel kell váltania a helyes mechanizmusnak, ugyan így, a bénító, gátló mondatok helyére megerősítő mondatokat kell kódolnunk, ráhangoló és segítő feladatokkal egyetemben. Ehhez pedig idő szükségeltetik. Meg kell ismernem a hozzám fordulónak nem csak a beszédproblémáját, ami az első két alkalommal már tisztán látható és hallható, hanem az individumát. Biztonságos környezetben lehet csak megfelelően fejlődni.

Saját példám:

13 évesen egy igazi bocsánat, hogy élek típusú kislány voltam. Sosem küldtek szavalóversenyre, az órákon is csak akkor szólaltam meg, amikor muszáj volt. Otthonról rengeteg mérgező mondatot kaptam és mire 13 éves lettem, ezekkel a degradáló mondatokkal azonosultam, elhittem azokat. Amikor egy baleset miatt a kezdődő műkorcsolyázó pályafutásom hirtelen véget ért, elhatároztam, hogy színész leszek. A családom nem volt támogató ebben, legalább is lelki tekintetben nem. Elintéztem magamnak a felvételit egy színi stúdióba, ahol gyerekszínésznek tanultam. Az én drága nagymamámmal rendszeresen jártunk a Madách Színházba, mert nagy musical rajongók voltunk. Az egyik előadáson az első sorban ültünk. A nagymamám felé fordultam és azt mondtam: -Nagyi! Az az álmom, hogy egyszer ezen a színpadon énekelhessek. Pontosan tíz év elteltével ezen a színpadon álltam, énekeltem, játszottam. Senki nem hitte, hogy a szende, önbizalom-hiányos kislányból színésznő lesz. Sokszor rögös volt az út, amit bejártam, de sosem adtam fel. Rengeteget gyakoroltam, és ami a legfontosabb, miután szembesültem a torz tükörrel, amit elém tartottak, azon munkálkodtam, hogy megfejtsem, milyen az egyenes tükör. Milyen vagyok én? Milyen szeretnék lenni? A változáshoz idő kellett, de az önmagamba vetett hitem folyamatosan erősödött.

Mindenkit arra bíztatok, hogy sose adja fel!

A hit, hegyeket mozgathat meg!

“Soha ne add fel az álmaid! Még akkor sem, ha senki más nem hiszi, hogy valóra válnak, csak te.“

( Phillip Sweet )

#önbizalom #hit #beszéd #beszédtechnika #beszédtanár #önismeret #voicecoach #beszédcoaching #kommunikáció #bebesi #oktatás #tanár #tréner #beszédtréner #önfejlesztés